Csak három sarkot hajtottunk, aztán megint megálltunk. Liz elővette a telefonját (a rendeset, nem a kártyásat), aztán rám nézett és látta, hogy remegek. Akkor rám fért volna egy ölelés, de csak egy vállveregetést kaptam, amit valószínűleg együttérzőnek szánt.
– Késleltetett reakció, kisöreg. Nagyon jól ismerem. Elmúlik.
Aztán telefonált, Dutton nyomozóként mutatkozott be, és Gordon Bishopot kérte. Azt mondhatták neki, hogy elment, mert Liz azt mondta:
– Az se érdekel, ha a Marson van, kapcsolják. Kiemelt prioritás.
Várt, közben szabad keze ujjaival a kormányon dobolt. Aztán kihúzta magát.
– Dutton vagyok, Gordo… nem, tudom, hogy nem az én ügyem, de ezt hallanod kell. Most kaptam egy tippet Therriault-ról valakitől, akit kihallgattam annak idején, amikor én is ezen dolgoztam… nem, nem
