Mostantól Mr. Burkettet Burkett professzornak fogom hívni, mert aznap tanított engem. Sok mindenre megtanított. De előtte meghallgatott. Azt már mondtam, hogy tudtam, beszélnem kell valakivel, de azt nem tudtam, milyen megkönnyebbülés lesz kibeszélni magamból, csak amikor már megtettem.
Nem egy bottal bicegett az ajtóhoz, mint máskor, hanem kettővel. Az arca felderült, amikor meglátott, gondolom, örült a társaságnak. A gyerekek elég önzőek (ezt biztos tudod, ha voltál valaha gyerek, haha), és csak később értettem meg, hogy nagyon magányos lehetett a Mona halála utáni években. Ott volt a lánya a nyugati parton, de én sose láttam, hogy meglátogatta volna; lásd az állítást a gyerekek önzőségéről feljebb.
– Jamie! Ajándékkal jöttél?
– Csak tepsis hús. Azt hiszem, párolt pite.
– Mármint pás
