Ahogy indulni készültem (az udvariasság feléledt, nem felejtettem el megköszönni neki), a professzor megkérdezte, mondott-e mást is a felesége. Mármint azon kívül, hol vannak a gyűrűk.
Mire tizenhárom leszel, a legtöbb dolgot elfelejted hatéves korodból – egy fél élettel azelőtt volt! –, arra a napra mégis gond nélkül emlékeztem. Elmondhattam volna, hogy Mrs. Burkett ócsárolta a zöld pulykámat, de nem hittem, hogy ez érdekli. Arra volt kíváncsi, hogy róla mit mondott, nem arra, hogy nekem mit mondott.
– Amikor maga anyámat ölelte, azt mondta, fel fogja gyújtani anya haját a cigarettájával. És így is történt. Azóta leszokott?
– Napi három szálat engedélyezek magamnak. Lehetne több is, végül is nem fogok fiatalon meghalni, de nem is kívánok többet. Mást nem mondott?
– Hogy egy-két hónapo
