Szavai elhalkultak, néha rekedtessé váltak, szája kiszáradt, fogta a pezsgős poharat, és kiitta az egészet.
– Íme, az én börtöngondolataim valahogy így festenek.
Flóra zavarban érezte magát. Szerinte előbb egy ripacs szavalta el az egyébként is propagandacélokra szánt verset, most viszont tényleges emberi érzések fogalmazódtak meg, hullámoztak a sors változásának engedelmeskedve. Vass beszédét hallgatva rájött, hogy a Vass által megfogalmazott kérdések az ő fejében is megfordultak annak idején, ha nem is ennyire plasztikusan és tudatosan.
Lányi megkocogtatta a poharát, majd az elősiető pincért utasította, hogy nyissa ki a második üveget is, és tegyen jégre egy újabbat.
Flóra, mielőtt ivott volna, azt mondta:
– Én csábítottam vallomásra kis társaságunk minden tagját, így aztán engedjék
