– Szépen mondta ezt az egyetlen sort, uram – jegyezte meg Flóra –, ismeri az egész verset?
– Igen, nagyon jól ismerem ezt a verset. Már olvasnom sem kell, ha akarom, fejből felmondom magamnak minden sorát. A börtönben úgy mormoltam, mint mások az imát.
– Mondja el nekünk is, uram.
– Ugyan már, nem színházban vagyunk…
– Főnök – kérlelte Lányi –, a vendégünk kedvéért mondd el.
– De nagyon hosszú, elmegy vele az idő.
– Nem baj, uram, mondja el nekünk.
És Vass köhintett egyet-kettőt és rákezdett a Balladára. Igazi átéléssel mondta, játszott a szavakkal, hallgatósága már-már könnyezett, s amikor befejezte, spontán taps tört ki, az előadó pedig úgy tett, mintha meghajolna, láthatóan élvezte a sikert.
Ekkor került az asztalra a gyümölcskoktél pezsgőben és egy tál gesztenyés kifli. Flóra ö
