Langlois áthajolt az asztalon, és ravasz mosollyal az arcán azt mondta:
– Jó, ne folytassuk ezt a vitát, de az eredeti kérdés mégiscsak érdekelne: mit akart magától Vass?
– Semmit, eljött a vacsorára és jól elbeszélgettünk. Ennyi.
– Chère amie, ismerte korábban Vass urat?
–Nem.
–Nahát, akkor mire véli, hogy ez az elfoglalt pártember egyszer csak leül magával vacsorázni? Egyáltalán, miről beszélgettek? .
– Nem törtem a fejem azon, hogy miért vett részt a vacsorán, a beszélgetés közben pedig szóba került az emigráns irodalom, elképzelhető, hogy erről én többet tudok, mint egy otthon élő magyar.
– Na látja, chère amie, ez már valami, ez valóban érdekelhette Vass urat. És mit mondott neki?
– Azt, amit tudok róluk. Szerencsétlen emberek, akik csak a jelre várnak és hazamennek.
– És ez
