Kilencedik fejezetNincs több hely a fogaskerekűben – pillantottam le Taylorra.
Előrehajolva a térdére támaszkodott.
– Nézd csak! – figyelmeztettem.
Alattunk a csúcsok és a völgyek mérföldeken át zölden húzódtak, majd a messzeségben halványkékre váltottak. A felhők fölött voltunk. Minden felett.
Taylor meghúzta a kulacsát, aztán visszaejtette a csípőjére azon a vastag zöld pánton, amit átvetett a vállán. Belebújt a fekete gyapjúpulóverébe, amit mászás közben a csípőjére kötött, aztán visszatette az orrára az Oakley napszemüveget.
– Fantasztikus, de Lightning Point is az volt. – A mögöttünk lévő épület felé fordult. – Felépítettek ide egy istenverte ajándékboltot? Nem hiszem el! – Még most is nehezen vette a levegőt, ezért ivott még egy kis vizet. – Ajándékbolt van, és nem lehet lejutni
