Huszonnegyedik fejezetHátranyúltam, elfordítottam az ajtógombot, aztán lebuktam a karja alatt, a nappaliba menekültem, és összefontam a karomat magam előtt.
Taylor kijött a fürdőszobából, és megállt a konyhapult előtt. – Nem?
Megráztam a fejem, és összepréseltem a számat.
– Most nem teheted, vagy egyáltalán nem? – kérdezte. A válaszomra várva láthatóan a kínok kínját élte át.
– Túl sok mindent zúdítasz rám hirtelen. Az ujjamat nyújtom, neked a karom kell.
Taylor kicsit kiengedett, és halkan felnevetett. – Oké. Ez így tisztességes.
– Lehet, hogy én elmenekülök, te viszont nem tudod, hol a határ.
Odalett a boldogsága. – Téged nem hagylak cserben. Amíg csak szeretsz, küzdeni fogok érted.
– Hát ebben határozottan jók vagyunk – jegyeztem meg.
Egy lépéssel közelebb jött. – Nem tudtam, h
