Földbe gyökerezett a lábam, amikor ráismertem a hoszteszemelvénynél álló férfira: Taylor volt az. Vastagon beborította a sár, még rajta volt a teljes felszerelése, a hátizsákot és a sisakot is beleértve. Csak a szeme körüli ráncokban nem volt korom.
A számra tapasztottam a kezem, hogy visszafojtsam a zokogásomat.
Egy lépést tett felém, és levette a sisakját. – Azt mondták, hogy egész éjjel a szállodában vártál.
Nem bírtam válaszolni. Tudtam, hogy ha kinyitom a számat, csak bőgni tudok majd.
– Igaz ez? – kérdezte, és a szemét elfutották a könnyek. A sisakját markolászta.
A helyiségben mindenki a füstszagú, piszkos férfira bámult, aztán minden tekintet felém fordult.
Amint bólintottam, megroggyant a lábam, és a még most is remegő számat befogva térdre estem.
Taylor odasietett, és leté
