Tizenegyedik fejezetA Tejon Street a szokottnál is zsúfoltabb volt, tele autókkal és emberekkel. Családok, fiatalemberek és lányok sétakocsikáztak nyitott gépkocsikban fel és alá, olyan kényelmesen, hogy a járókelők átmehettek közöttük a túloldalra.
Taylor egyedül, zsebre vágott kézzel állt a klub előtt, és nézelődött.
– Szia – köszöntem.
Felcsillant a szeme. – Szia.
– Bemehetünk? Vagy vársz még valakit? – kérdeztem.
Megrázta a fejét, és a tekintete végigfutott rajtam. – Csak téged.
Felvontam a szemöldököm, aztán odabiccentettem a kidobóembernek. – Szia, Darren.
– Falyn – köszönt vissza.
Úgy söpörtünk be, hogy még biztosítékot sem kellett fizetnünk. Eltűnődtem, vajon Taylor mit tett, vagy kit ismer, hogy ennyire ne kelljen sorban állnia. Ugyanahhoz az asztalhoz mentünk, ahol előszö
