42. FEJEZET
LUSTÁN NYÚJTÓZKODTAM, ébredéskor a kávé illata üdvözölt.
Az ágy megereszkedett, Cameron ült le mellém, a kezében bögre.
– Tessék.
Felültem, elvettem tőle a bögrét, és kidörzsöltem az álmot a szememből.
– Mennyi az idő?
– Délelőtt tíz óra. Nem akartalak felébreszteni.
Körülnéztem, kezdtem kiismerni magam. Helyes. A L’Ermitage-ban vettünk ki szobát Beverly Hillsben.
Cameron végighúzta az ujját az ajkamon.
– Megsérültél. Az emberek azt fogják hinni, hogy ezt én tettem veled. – Vállat vont. – Hogy aludtál?
– Én jól. És te? – a kávémat fújkáltam.
– Vigyázz, forró – mondta. – Aludtam pár órát.
Megsimogattam borostás arcát.
– Nem aludtál, ugye?
Ettől ellazult.
– Na de, látod ezt? – Felvillantotta a meglepetést, a ruhákat nézte a széken. Vadonatúj farmer, egy kasmírp
