25. FEJEZETA CELLA KISEBBNEK TŰNT.
Összeszorult a szívem, amikor felidéztem az elmúlt napok eseményeit ide bezárva. Évekig őriztem azokat az eltorzult emlékeket, sötét felhőként lebegtek a fejem felett, arra várva, hogy tőrbe csaljanak a végtelen mélységben. Egyedül soha nem lettem volna képes szembenézni az igazsággal.
Vagy megfejteni.
Bár még soha életemben nem voltam olyan rémült, mint amikor Cameron mindenfélét művelt velem, mégis meglepően újjászületve kerültem ki ebből a tapasztalatból. Tiszteletet éreztem a pillangók iránt azért, amin keresztül mennek. Talán erre gondolt Cameron, amikor a természet gondolataival kapcsolatos romantikus szavakkal lecsalt ide. Ami engem illetett, a természet mindig seggbe rúgott, de nem ejtett foglyokat.
Az idő megállt idebent. De végül megértettem
