13. FEJEZETELVAKÍTOTTAK a parti fényei.
Ugyanazok, amelyeket olyan sok szeretettel húztam ki a kert egyik végétől a másikig, és gondosan igazgattam, hogy tökéletesek legyenek. A ragyogó fények rivaldafénybe állítottak.
Összeszorult a szívem, szégyenszemre elsétáltam Camerontól és a többi vendégtől, összezavarodva, reszketve, elveszetten mentem a kert végébe. Kinyitottam a reteszt, és végigcammogtam a partra vezető ösvényen.
Elszúrtam a lehetőségemet, hogy Cameron a szárnyai alá vegyen, és fogalmam sem volt, miért. Önvizsgálatot tartottam, és megpróbáltam rájönni a szorongásom okára.
Hogy miért is ragaszkodom a kontrollhoz.
Heteken át azt akartam, amit Cameron épp az imént ajánlott fel, mégis agresszívan elutasítottam. Eluralkodott rajtam a félelem, és a szívemet gyötrő bizalmatlanság
