22. FEJEZETRICHARD OTT ÁLLT A MEDENCE szélén.
Remegett a kezem, azon tűnődtem, hogy valaha lelassul-e a szívverésem. Bár most már minden rendben volt, az adrenalinom ezt az üzenetet nem kapta meg, és még mindig tombolt bennem, amitől rogyadozott a lábam. Nedves hajam a koponyámra simult, ruhám csuromvíz volt, és a testemhez tapadt, de nem érdekelt.
Richard láthatóan rendíthetetlen volt, ahogy Cameron is – feszült reakciójából ítélve már találkozott ezzel a viselkedéssel. Levette a búvármaszkot Richard arcáról, és feltolta a homlokára.
Richardról csöpögött a víz, és tócsába gyűlt a lába mellett.
– Mi az? – kérdezte ördögi vigyorral. – Egyedül én gondolom, hogy alámerülve sokkal jobb?
– Erre a kérdésre igennel felelek – mondta Cameron és rálépett Richard jobb búvártalpára, hogy segítsen
