7. FEJEZETHOGY ÉRZI MAGÁT MA REGGEL? – kérdezte Richard.
Az íróasztalom túlsó végén állt, áradt belőle a szokásos szexuális magabiztosság és öltönyében különösen jól festett. Ez a viharvert felfedezővel beoltott szépfiú befészkelte magát a gondolataimba. Annyira lefoglalt az, hogy a Chrysalis partijára borítékba tegyem a meghívókat, hogy majdnem megfeledkeztem a tegnapi lélegzetelállító élményről, amikor is visszaszereztem az állásomat – Cameron szerint magabiztos voltan. Amit máshol felháborítónak tekintettek, az itt teljesen hétköznapi volt.
– Mia! – szólt újra Richard.
Ahogy megrohantak az emlékek, élénken elpirultam.
– Jól, köszönöm. – Egy bézs mappába süllyesztettem egy üres post-itet; próbáltam elfoglaltnak látszani. – Ön hogy van?
– Jól, köszönöm – visszhangozta Richard. – Bizt
