Rendben, pajti, végre elérkezett az idő, gondolta Steve. Különleges pillanat volt, úgy érezte, mintha egyensúlyba kerültek volna. Itt voltak, végül magukban: ő és a nagyobbik gyermeke, ő és a fia. Mintha régóta vártak volna erre mindketten: nemcsak azóta a pár nappal korábbi kísérteties este óta, amikor Tyler mezítláb követte a kertbe, vagy a Laurie miatti októberi veszekedésük óta, hanem hosszabb, sokkal hosszabb ideje. Steve egy igencsak távoli helyről hozta vissza a fiát a sötétségből, és tudta, hogy amit majd ezután napvilágra vonszolnak, az nem lesz jó, mégis a köztük lévő, mindent lebíró érzés egy mély, elsöprő erejű szeretet volt.
Vizet erőltetett a fiába. Tyler kilötykölt egy kicsit a szürke tréningnadrágjára, aztán letörölte, és hosszan, hangtalanul sírt. Steve magához ölelte, am
