Tyler agyán átperegtek a képek az alatt a pár másodperc alatt, míg Jaydonnel farkasszemet nézett az erdőben. Hét év hosszú idő volt, és ez alatt hol együtt lógtak, hol nem. De a kellemetlen szájíz, ami az eset után maradt, sosem múlt el, és Tyler sosem felejtette el Jaydon fagyos tekintetét. Ha egy tizenkét éves gyerek ilyen felgyülemlett haraggal tudta belerúgni a boszorkányba a focilabdát, mire lehet képes egy tizenkilenc éves fiú?
Jaydon végül leeresztette a vállát, és elvigyorodott. – Ne bőgj, buzikám.
Tylerben hajszálnyit csökkent a feszültség, de azért résen volt. – Figyelj, nem érdekes, hogy ki a főnök. Csak nem akarom ezt a dolgot elszúrni. Ne kockáztassunk. Nemsokára talán szabadok leszünk, ezért ne veszítsük el a fejünket.
– Gond egy szál se. Legjobb barátok az idők végezetéig
