– Ő volt?
– Ő – válaszolja titokzatosan mosolyogva. – És már úton van. Nemsokára meg is érkezik, de azt mondta, hogy azért ne várjunk rá a vacsorával.
Abban a pillanatban, ahogy felfogom, hogy Rafe nemsokára itt lesz, nyugtalan várakozás lesz úrrá rajtam. Az egész testem bizsereg, alig bírok magammal. Képtelen vagyok egy helyben ülni, ezért felajánlom, hogy én készítek vacsorát. Nem mintha kedvem lenne az evéshez, a gyomrom fel s le hintázik zaklatottságomban, de szükségem van valami elfoglaltságra. Rettegek a viszontlátástól, közben meg alig várom, hogy a nyakába ugorjak. Teljes bennem a káosz.
Két órával a telefonhívás után már tiszta idegroncs vagyok. Nem akarom, hogy Anne meglássa rajtam a türelmetlenséget, bár gyanítom, így is levette, hogy miért töröltem szárazra háromszor ugyanaz
