– Mi a baj? – sóhajtja.
– Rae, én… biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – Ajkai szétnyílnak, és egy pillantást vet lefelé, összetapadt testünkre. Megnyalja az ajkát, és lassan visszanéz rám. Tenyerét rátapasztja csupasz, zihálva emelkedő mellkasomra, majd felcsúsztatja a nyakamig, tovább a tarkómra. A teste azt üzeni; akarja; vadul és fékevesztetten, pont, mint én, de muszáj hallanom. – Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát – mormolom, és abból, ahogy lehunyja a szemét egy pillanatra és mély levegőt vesz, tudom, pontosan érti, hogy a Halloween éjszakára gondolok.
Homlokát az enyémhez nyomja, és eltökélten válaszol:
– Akarom, Rafe. Pont így akarlak. Kérlek!
Ennyi elég, többre nincs szükségem. Lecsapok a szájára és keményen csókolom. Egyik melléről lehúzom a csipkemelltartó kosarát, és
