– Rae…
Tenyerem végighúzom az arcomon, egy hajszál választ csak el a robbanástól.
– Nem hívtam fel. Esküszöm. De mivel ő folyamatosan próbált elérni, küldtem neki egy üzenetet, hogy hagyja abba, és elbúcsúztam tőle. Annyit közöltem vele, hogy elhagyom az országot, és ne keressen többé. De ezt muszáj volt – teszi hozzá nyomatékkal, és ide-oda pislog köztem és anyám között.
– Megírtad neki, hogy…
– Hogy hová utazunk? Hülyének nézel? Dehogy írtam – tárja szét a karját. – Nekem inkább az az érzésem, neked járt el a szád – veti oda morcosan.
Hogy mi van? Ezt meg hogy a picsába érti? Zaklatottan megvakarom a fejem, és görcsölő gyomorral hajtom szét a papírt, és olvasni kezdem.
– A rohadt életbe! Hogy az a jó büdös… – tör ki belőlem pár másodperc múlva.
– Rafe! Megmondanád végre, hogy mi v
