Raven nehezen veszi a levegőt, arcát a mellkasomba fúrja, mint egy kisgyerek. A hangja alig több egy sóhajnál:
– Johnny huszonkilenc éves.
Szorosan magamhoz vonom, és orromat a hajába túrva beszélek tovább.
– Sandro azt mondja, az autókereskedés valóban létezik, de csak valami kamu cég, amit pénzmosásra használnak. Nem találtak ott senkit, és a pasas anyja is nyomtalanul eltűnt. Most csekkolják a repülőtereket. Meglehet, hogy elhagyta az országot.
Nehéz csend üli meg a szobát. Raven szipog egy ideig a mellkasomon, aztán letörli a könnyeket az arcáról, és lassan kiegyenesedik. De én nem engedem el, erősen szorítom magamhoz. Szerencsére nem próbál felállni, csak a fejét emeli fel, hogy egymásra nézhessünk.
– Ha Johnny tényleg az, akinek a családom hiszi, akkor az orromnál fogva vezetett
