Felállok, és megkerülve az asztalt, a konyhaszekrényhez megyek poharakért.
– Mit szólt, amikor hallott a gyerekről? – kérdezi Nola hirtelen.
Kezem megmerevedik a levegőben, és lassú mozdulattal fordulok a néném felé. Meghökkenve, szavak nélkül bámulok rá. Nola homlokráncolva néz, aztán lassan eltátja a száját.
– Szentséges ég! Raven Bertone! Csak nem azt akarod mondani, hogy nem mondtad el neki? – kérdezi döbbenten, és a fakanalat a pultra dobja.
– Persze, hogy nem mondtam el. Pontosan tudod, hogy mi volt az álláspontom ez ügyben – válaszolom fojtott hangon méltatlankodva.
– Akkor. Nyolc évvel ezelőtt. De könyörgöm, most!?
– Azt hiszed, én nem tudom?
– Számtalan alkalmad lett volna rá, hogy elmond neki. Nem gondolod, hogy joga lenne…
– És mégis mikor kellett volna megemlítenem a do
