Tudom, hogy mire gondol. Két fiú unokatestvér mellett felnőve, van némi fogalmam róla, mekkora ételmennyiséget képesek elpusztítani a hímneműek. Én is felnevetek, és a fejem ingatom a vicces emlékre, amikor Chris és Sandro ’ki tud több hot-dogot megenni anélkül, hogy kihányná az egészet’ nevű versenykajálására gondolok. Hiányoznak a fiúk, pedig még csak egy nap telt el mióta legutóbb találkoztunk. Iszonyú magányosnak érzem magam.
Egy ideig némán dolgozunk, és csupán a zöldségpucoló sercegése, meg a kés koppanása hallatszik a fa vágólapon. Egy idő után összeszedem magam és oldalra pillantok.
– Szeretnék elnézést kérni a tegnapi miatt. Borzasztóan viselkedtem. Általában nem vagyok ilyen bunkó, pláne nem azokkal, akik meg sem érdemlik – mondom vontatottan. – Szóval, bocsánatot kérek.
Rita
