– Hogy mi miatt vi-viselkedtem olyan durván veled – nyögi, kezei frusztráltan ökölbe szorulnak. Némi kárörömmel veszem tudomásul, hogy újra jelentkeznek nála a dadogós tünetek. Ideges. Akkor megrugdosom még egy kicsit.
– Gondolom ez a stílusod. Van, aki csak így tud – küldöm be az övön aluli szúrást, és úgy látom, célba is találtam.
Beharapja a szája szélét, és szorosan lehunyja a szemét.
– Ez nem igaz, Rae. Te is tudod, hogy a dolgok egészen másképp álltak kettőnk között előtte. Sosem viselkedtem azelőtt durván veled. Oké – vakarja meg a fejét –, a legelső alkalomtól eltekintve. De azután soha. Így van? – Miután nem válaszolok, nyomatékkal megkérdezi még egyszer: – Így van?
Megvonom a vállam, és szemem a plafon felé emelem. Most mégis mit vár tőlem? Törjek ki tapsviharban, amiért néhá
