– Tudod mit fog gondolni anyád húga, ha megjelensz a küszöbén terhesen? Azt, hogy kidobtunk. Hogy megtagadtuk a saját vérünket – mondja a bácsikám sötét hangon.
– Ezt nem hagynám, Emilio bácsi. Nola tudni fogja, hogy ez csakis az én döntésem volt.
– Igaza van – vág közbe Sandro hevesen. – Ráadásul nem is látnánk a gyereket – csap az asztalra frusztráltan.
– Így van, szívem. Nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy nem lennék melletted, amikor pedig a legnagyobb szükséged van rám – csatlakozik hozzá Claire is.
Hiába esküdtem meg, hogy nem bőgök többet, teljesen elérzékenyülök attól, hogy a Bertonék már most a család tagjának tekintik a még meg sem született gyerekemet. A könnyeimen keresztül mosolyogva válaszolom:
– Bármikor meglátogathattok. És nem kellene mindenképpen Nola néninél lak
