Fél óra elteltével zsibbadtan ülök a Burger King étterem egyik WC fülkéjében, és a könnyeimen át meredek a (megint) pozitív tesztre. Úgy érzem az egész világ, a naprendszer, a teljes univerzum összeesküdött ellenem, és a sors valami ízléstelen tréfát űz velem. Egyetlen. Kicseszett. Alkalom. Nem több. És még csak nem is élveztem!
Újabb hét telik el azzal, hogy a szobámba gubózva rágom magam, és nem vagyok hajlandó senkivel sem beszélni. Amikor telefonhívás érkezik az egyetemről a huzamos távolmaradásom miatt, még inkább megmakacsolom magam, és kijelentem, hogy nem megyek vissza. A család egyre feszültebb, nem szállnak le rólam, faggatóznak, fenyegetnek, könyörögnek, az őrületbe kergetnek.
A nagynéném egy délelőtt beront a szobámba, és gyakorlatilag kényszerít, hogy felvegyek magamra valam
