Négy élelmiszerekkel dugig pakolt zacskóval érkezem meg Garrickék lakásához. Egészen az utolsó háztömbig ügyesen elzsonglőrködtem velük, ekkor azonban majdnem elejtem mindet. De az isteni gondviselésnek hála, rendben megérkezünk, én, a datolyauborka és a többiek. (Kiderült, hogy utóbbi egy valóban létező gyümölcs, és egy spanyol zöldségesnél sikerült is beszereznem.)
Szerencsére a kilinccsel nem kell bajlódnom, ugyanis a lift ajtaja kinyílik, én pedig egyenesen besétálhatok a lakásba. Reméltem, hogy egészen a konyháig eljutok, de félúton kénytelen vagyok a földre dobni mindent, és pihenni egy kicsit. Ha leejteném a datolyauborkát, és az megrepedne, minden bizonnyal leülnék a földre sírni. Ahogyan ott állok a nappaliban, és azon gondolkozom, hogy tudnám a legegyszerűbben eljuttatni a vásár
