16.Molly
– Biztos, hogy ne vigyek haza senkit?
Abbahagytam a reménytelen matatást a táskámban, hogy megtaláljam az összecsukható esernyőmet. Ez volt Mac első kérdése hozzám, amióta megtudta, ki vagyok. Általában nem voltam túl érzékeny, de egyértelmű volt, hogy amíg Barbarával és Jamie-vel boldogan elbeszélgetett, hozzám alig szólt.
– Ó, ez nagyon kedves tőled, Mac – válaszolta Barbara, még mielőtt megszólalhattam volna –, de a szomszédom eljön értem. Ó, szerintem már itt is van.
Csodálatra méltó volt, ahogy Mac azonnal karon fogta Barbarát, és kilépett vele a zuhogó esőbe. Odavezette a várakozó autóhoz, aztán az egyre mélyülő tócsák között szlalomozva visszasietett. Mire visszaért, sokat veszített a kifogástalan megjelenéséből. Az arca, a haja csuromvíz volt, mintha csobbant volna egy
