21.Molly
Vágni lehetett a ködöt, ahogy helyet keresve köröztem a parkolóban. Az egyetlen beálló, amit találtam, elég messze volt a főbejárattól, így mielőtt kiszálltam, felvettem a sálam és a sapkám.
Az órámra néztem, és sietni kezdtem, remélve, hogy nem törik ki a bokám valami kátyúban, amit elrejtett a kavargó köd. Úgy éreztem magam, mint egy előadó, amint végigsétál a szárazjéggel füstbe borított színpadon. Érdekes módon ez az illúzió akkor is fennmaradt, amikor beértem az állomás kivilágított épületébe, ahol egy zongora dallamos hangja elnyomta az emberek nyüzsgését.
Sokkal többen gyűltek össze, mint ahogy azt egy szombat délutántól vártam volna. Átfurakodtam az emberek között, akik szinte mind telefonáltak, és innen-onnan ideges beszélgetésfoszlányokat hallottam meg. Amikor végre t
