24.Alex
Alex térde ropogott, mint sortűz a sötétben, ahogy felemelte az alvó Connort Toddék kanapéjáról. Connor fészkelődött egy kicsit, és motyogott valamit, mielőtt belefúrta volna az arcát Alex puha gyapjúpulóverébe.
Alex a bátyjához és a sógornőjéhez fordult, akik lábujjhegyen óvakodtak keresztül a nappalin a saját alvó gyerekükhöz.
– Köszönöm – mondta Alex. – Köszönöm mindkettőtöknek a mai estét, és azt, hogy ilyen szívélyesen fogadtátok őket. Nagyon sokat jelent ez nekem.
Todd egy pillanatra a feleségére nézett. Alex nem tudta megfejteni, miféle üzenetet adnak át egymásnak gondolatban.
– De… – Todd zavarában megpróbált mondani valamit.
Alex fogadni mert volna, hogy ez kínos lesz.
– … végiggondoltad, hogy ezzel az egésszel mi a célod, Alex?
– Az ilyesmit nem lehet tervezni – f
