26.Molly
– Örülök, hogy mindannyian eljöttünk – mondta Alex, miközben átnyújtotta a bilétát a ruhatárosnak, és visszakapta a kabátomat. – Nem tudtam, mire számítsak. Attól tartottam, kínos lesz.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Ezek szerint nem csak nekem voltak fenntartásaim. Egymásra mosolyogtunk, mint régi jó ismerősök.
Amikor kiléptünk az épületből, szakadt az eső, ezért megálltunk a bejárat elé nyúló tető alatt, és néztük, ahogy az utat és az erre haladó autókat áztatja a szinte zuhatagban ömlő eső.
– Várjuk meg, amíg eláll? – kérdezte Alex.
Felpillantottam az égre, aztán a kocsiját kereste a tekintetem. Nem messze parkolt tőlünk.
– Ne fussunk oda? Hiszen csak eső – mondtam, és megvontam a vállam.
Alex nagyon lassan fordult felém, és már azon aggódtam, hogy sikerült valami ross
