9.Molly
Hat hónappal később
– Őszintén, alig látszik.
Félbehagytam. A sebhely fölé hiába vittem föl vastagon fedő alapozót; a sebhely még mindig jól látszott a pulóverem kivágásában. Sóhajtottam egyet, és közelebb hajoltam a tanári mosdó régi, kissé foltos tükréhez. A lámpa mindig is túl erős volt itt, mintha a fényétől mindenki elgyötörtebbnek tűnne. Aki alákerül, annak betegszabadságra kell mennie – még akkor is, ha most jött vissza, mint én. A vakító lámpák fénye alatt a sebhely élénken vöröslött.
– Nem tudom, miért aggódsz miatta. Kitüntetésként is hordhatnád, büszkén.
Kyrának igaza volt, és nem is szégyelltem a heget, de nem szerettem a kérdezősködést, amivel járt. Még idegenek is azzal nyaggattak, hogyan szereztem. Nehéz volt beszélnem erről. Ugyanakkor nem volt kedvem az életem
