ÉbrenJúlius 20., szombat
Esik. Szombat reggel fél hét van, eső veri a hálószobám ablakát, annak a trópusi viharnak a maradványa, amely az Atlanti-óceántól a Karib-tengerig végigszáguldott a világon. Az ágyban fekszem. Ma lett volna az esküvőm. És valahol még mindig ez az esküvőm napja, valahol egy másik világban, az enyémen túl. Vajon ott is úgy esik, mintha dézsából öntenék? Vajon mind ott kucorgunk anya konyhájában a köntöseinkben, kávéscsészét szorongatva bámulunk kifelé az ablakon, és átkozzuk a felhős eget? Vagy ünnepi reggelit eszünk éppen, együtt az asztal körül, és cseppet sem törődünk az időjárással, mert ma van az esküvőm, és ha úgy alakulna, hát egy jégvihar kellős közepén, farmerban állva is feleségül mennék Freddie Hunterhez? Remélem, az utóbbi.
A családtagjaim azt az utat v
