ÖTÖDIK FEJEZETMaddie
2001. március 1.
Kedves Maddie,
Nem volt jó nap a mai. Tudom, hogy nagyon szomorú voltál, amikor megmondtuk neked, hogy nem tudjuk befizetni az iskolai kirándulásod árát a Szabadság-szoborhoz. Nem engedhetjük meg magunknak. Apád és én anyagi nehézségekkel küszködünk, ez nem titok, de azt kívánom, bárcsak az lenne. Bárcsak titokban tudtuk volna tartani ezt előled, bárcsak távol tarthatnánk ezt tőled, és megadhatnánk neked mindent, amit csak akarsz.
Nagyon sok mindent szeretnék adni neked, de nem tehetem. A kezeléseim egyre többe kerülnek, és amióta apád kénytelen volt kisegítőt felvenni, hogy nyitva maradhasson a bolt, amíg én kezelésen vagyok vagy lábadozom, luxusnak számítanak olyan dolgok, amiket addig teljesen természetesnek vettünk.
Ma nem attól szorult el a s
