2024. szeptember JoshVakítóan fényesen terült el előttem a kórház folyosója. A telefonomat nyomkodtam a kezemben, mintha az Instagrammal oldhatnám a görcsöt a gyomromban. Mintha a koncertfotók kiűzhetnék a fejemből az elmúlt óra történéseit.
Soha életemben nem ültem még szirénázó mentőautóban; mondhatni, hogy az életem eddig tragédiáktól mentes maradt. Talán a legfélelmetesebb élményem az volt, amikor gyerekkoromban korcsolyázás közben betörte az orrát az egyik osztálytársam.
Nem tudtam kiűzni a fejemből Anna holtsápadt, eszméletlen arcát. Elöntött a pánik, amikor nem tudtam felébreszteni a nappali padlóján. Remegve vettem a kezembe a telefonomat, de hosszú pillanatokig nem akart az eszembe jutni a segélyhívó száma. Miután végre beugrott, a vonal túlsó végén gyorsan magyarázni kezdték, h
