2024. október JoshMind a hárman hónapok óta vártuk a manhattani koncertet. Hatalmas, tömött sorokban érkeztek az emberek, iszonyatosan jó volt a hangulat. A dalok erejéig kizártam Annát a fejemből. Feloldódtam a zenében, a tömegben, a sikoltozó emberek ricsajában. Napok óta először sikerült kiszakadnom az életemből.
Aztán a koncert végén megjelent Patrick. Makulátlan öltönyt viselt, kezet fogott Hamerrel és Pete-tel, és hangosan gratulált. Éppen a cuccokat pakolva próbáltam magamhoz térni, amikor felbukkant mellettem. Egymás szemébe néztünk, az arca nem tükrözött semmilyen érzelmet. A haját bombabiztosan belőtte, az öltönye színe pontosan passzolt az inghez és a nyakkendőhöz. Rajtam izzadtan lógott a vékony póló, ami a combom közepéig ért.
– Gratulálok – fogta meg a kezemet; jó erős volt
