Biztosan kijelenthető, hogy Pete rosszul szurkolt.
Próbáltam minél csendesebbre fogni a belépőmet, úgy terveztem, hogy szépen beolvadok a beszélgető tömegbe, amikor megérkezem. Ez sem sikerült igazán jól, ugyanis az egyik unokatestvérem, Devon nyitott ajtót. Devon volt a család másik feketebáránya, aki már hat éve próbálta elvégezni a jogot az egyetemen, de nem igazán feküdt neki a dolog. Azonnal felkiáltott, ahogy meglátott, és szó szerint üvölteni kezdett a nappaliban ácsorgó tömegnek.
– Megjött Josh! – Egyből a nyakamba ugrott, mire majdnem magamra öntöttem a második kávét, amit idefelé jövet vettem. Továbbra is rajtam volt a napszemüveg, de alóla kinézve is ki tudtam venni, hogy minden ismerős és ismeretlen tekintet rám szegeződik.
Úgy tűnt, hogy Devon szülei és a nagynéném merészke
