2024. október JoshSzürkén szitált az eső, amikor kiléptem a stockholmi reptér automata ajtaján. Elveszett az időérzékem a jetlag miatt. Úgy éreztem magam, mintha egyenesen Svédországba teleportáltam volna az Államokból.
Hajnal négykor csöngött a telefonom. Hajnal háromkor eshettem be részegen az ágyba, ezért úgy tűnt, mintha egy percet sem aludtam volna. Kómásan kotortam elő a telefont, és gyanútlanul szóltam bele. Akkor ültem fel, amikor meghallottam anyám hangját. Sohasem szokott telefonon hívni, Svédországból iszonyatosan drága volt a hívás. A beszélgetésre ott volt az internet.
– Josh… – A hangja elcsuklott, és megremegett. – Nagy baj van.
– Micsoda? – kérdeztem bizonytalan, álmos hangon.
– Apád összeesett reggel futás közben… Kiment a mentő…
– És jól van? – Ekkor már remegő kézze
