2025. február 8. JoshAz arcomat dörzsölve ültem le a régi lakásunk aprócska nappalijában a kanapéra. Egy óra alvás után felébredtem, és kellett egy pár perc, amíg betájoltam, hogy is kerülök a régi ágyamba Annával együtt.
– Nocsak – lépett ki Pete a fürdőszobából, éppen a haját törölgette.
– Te képes voltál még lezuhanyozni hajnal négykor? – kérdeztem, és feltettem a lábamat a dohányzóasztalra. Fél három körül jöttünk haza a régi lakásba; nem tiltakoztam ellene, hogy aznap ne a gyerekkori otthonomban aludjak.
– Tudod, hogy nem vagyok olyan mormota, mint te. – Olyan hévvel telepedett le mellém, hogy egy kicsit feljebb ugrottam a kanapén.
– Nincs véletlenül füved, cigid, alkoholod vagy bármi ehhez hasonló? – sóhajtottam fel.
– Fos a szitu?
– Fos – jelentettem ki, de Pete nem kérdezett
