2025. február 4. JoshA kandallóban lassan haldokló tűz fénye cseppfolyóssá változtatta a szoba bútorainak körvonalait. Eddig halvány fogalmam sem volt, hogy mennyire nehéz ébren maradni egy teljesen elsötétített szobában. A szememet próbáltam folyamatosan nyitva tartani, úgy, hogy semmiképpen se legyen feltűnő. Anna egy órája aludhatott el a kanapén, a keze újra lelógott a sötétbarna szőnyegre, csupán pár centire a matracomtól. Néha hangosan nyöszörgött, arcán halvány kifejezések tűntek fel. Tudtam, hogy éppen megálmodja az elfelejtett múltunkat.
A sötétben általában pörögtek a gondolataim, dalszövegeket találtam ki, és ilyenkor mindig felkeltem, hogy leírjam őket. Most viszont minden egyes szövegfoszlányt elűztem a gondolataimból, és amúgy fogalmam sem volt, hogy továbbra is írtam-e még
