2024. július JoshA Central Park központi sétányán forróra hevült az aszfalt a júliusi nap melegétől. A hideg üdítőt az utolsó cseppjéig magamba döntöttem az iszonyatos hőségben. Ilyenkor utáltam cipelni a gitárt, de a nyári esték az összes izzadságért kárpótoltak. Figyeltem az elhaladó embereket, aztán egyszer csak erős ütés érte a hátamat.
– Baszd meg! – fordultam meg a tengelyem körül, és kezet fogtam Hamerrel. – Késtél! Itt rohad le rólam a ruha.
– Cipekedhetsz még, a dobszerkót a világ másik végére sikerült leparkolnom a Hondában.
Kikerekedett a szemem, de Hammer nem sokáig tudta tartani magát a komoly arckifejezéshez. Platinaszőke haja erősen oldalra kandikált, és egy annyira szakadt farmert viselt, hogy abban nem panaszkodhatott a nyári hőségre.
– Hogy te mindent beszopsz! Minden
