2024. augusztus AnnaA nyári melegben hullámoztak a narancssárga függönyök a pszichológusom rendelőjében. Az egyiken egy lepke csillogott a napfényben. Nem mondtam le az időpontomat Marthával, bár soha életemben nem éreztem még annyira szükségtelennek, hogy pszichológusom legyen. Minden erőmmel próbáltam Martha mondandójára koncentrálni, de egy ideig csak a szája mozgását láttam, megfigyeltem a hajába tapadt fehér porszemet és a gyöngyös hajcsatját, miközben automatikusan bólogattam. Aztán megcsíptem a karom bőrét, és gyorsan kimondtam:
– Viszonyom van – hangosan szinte groteszknek hatott a kijelentés.
Marthának egy pillanatra tátva maradt a szája, majd figyelemelterelésképp a bögréjéhez nyúlt. Láttam rajta, hogy erre bizony nem számított tőlem, ami valahol megelégedéssel töltött el. Anna
