Fél óra múlva a könnyek újra peregni kezdtek a szememből, ahogy a sötétben feküdtem.
– Még nem akarok gyereket – törtem meg a csendet.
Patrick felkapta a fejét, és felém fordult. Elmosolyodott.
– Ez a baj? Ezért voltál olyan furcsa múltkor a lányokkal is? Ezen gyötröd magad ennyi ideje?
A szemébe néztem, és bólintottam, miközben a világ legszarabb emberének éreztem magam.
– Hát, akkor még nem lesz gyerekünk. Rohadtul ráérünk még, nem? Nem kell követned a barátnőidet, ha nem szeretnéd. Nekem mindegy. Emiatt kár kikészítened magad. Inkább szeretném visszakapni a vidám feleségemet, ha lehet.
Szomorúan rámosolyogtam, mire Patrick átkarolt. Perceken belül elaludt, hallottam a szabályos légzését a fülemben. Én pedig csak néztem az elhaladó autók keltette árnyakat a szobában.
JoshA mosogat
