NYOLCADIK FEJEZETJude
Bármennyire is próbáltam megvetéssel viseltetni Célian iránt, képtelen voltam parancsolni magamnak, vitt a lábam, egyenesen a tizenötödik emeletre.
Túl mohó, szégyentelen és komoly pszichológiai beavatkozásra van szüksége. Ez voltam én.
Ráadásul tíz percet mondott. Gondolkodás nélkül, egyenesen a lifthez mentem. Phoenix – aki elhozott a bankettre, de rövidre fogta az itt-tartózkodását, mert gyógyulófélben lévő alkoholista volt és nem szeretett volna alkoholos környezetben maradni – kedves fiú, de nem dobogtatta meg a szívemet, nem izgultam úgy, mint egy fülig szerelmes kamaszlány. Vicces és sármos, de ha együtt voltunk, az olyan laza és ismerős érzés volt. Hangja puha, súlytalan tollpihe a bőrömön. Amikor Célian beszélt hozzám, úgy éreztem, mintha tarkón ragadna, m
