TIZENNYOLCADIK FEJEZETJude
Bűntudat mart belém, amikor apa elmondta, mennyire örül nekem. Nekünk.
Persze annyira megszépítettem a helyzet elbeszélését, hogy már szinte szirupos volt.
Nem azt mondtam neki, hogy most hála az égnek szingli vagyok és az én szívtelen főnökömmel kefélek, hanem babakékkel és púderrózsaszínnel festettem a helyzetet; azt mondtam, hogy Célian és én őrülten szerelmesek vagyunk egymásba és úgy döntöttünk, hogy együtt leszünk. Apa az egészet lenyelte, és kért pár másodpercet; bevallotta a kísérleti kezelés igazi történetét, és azt mondta, hogy úgy szereti Céliant, mintha a saját fia volna. Mintha. A. Saját. Fia. Volna.
Apa könyörgött, hogy hívjuk meg Céliant vacsorára úgy, mintha teljesen közönséges pár lennénk, én pedig beleegyeztem; főként azért, mert tudtam: Cél
