Őrizd meg a nyugalmadat!
Ne mozdulj!
Gondold át! Ezt akartad.
Basszus! Nem kell gondolkodnom.
Elrugaszkodtam az íróasztalomtól, berontottam a szerkesztőségbe. Mindenki nyakig volt a munkában, mert minden jel szerint környezeti katasztrófa fenyegetett, és senkinek nem volt ideje elcsodálkozni azon, hogy végre kihúztam a fejemet a seggemből.
Tudtam, hogy az elmúlt három napban próbáltam megtagadni a Jude iránti érzéseimet és azt akartam, hogy mind múljon el.
Egyenesen az asztalához mentem, a billentyűzet mellett heverő Kiplingre tenyereltem.
Felnézett.
– Sir…
Nem volt semmi abban a hangban. Nem volt semmi az arcán. Nem szikrázott közöttünk a levegő. Olyan volt, mintha ki lett volna kapcsolva.
– Szükségem van rád egy percre.
– Itt vagyok.
– Odalent.
– Nem lehetséges, uram – felel
