Kilométer: 2444– Oké, kész. Megírtam nekik.
Bailey és én mind a ketten a kijelző fölé hajoltunk, az arcunk kék fényben fürdött, ahogy vártunk a válaszra. Az üzenetben ennyit közöltem: Szakítottunk Kevinnel. Leálltunk az út szélére. Néha egy kisebb teherautó haladt el mellettünk, de egyébként mindenfelé csend honolt.
– Nem írnak semmit – mondta Bailey.
– Várj már egy percet!
Erre a telefonom felrobbanni látszott, szinte kiejtettem a kezemből a vad rezgéstől. A kijelzőn ezernyi üzenet sorjázott.
Emily: MICSODA?
Jocelyn: Most ugye csak viccelsz?
Kaylee: Nem vicces, Ronnie.
Emily: Most komolyan, mi van?
Jocelyn: Felhívjunk?
Kaylee: Én még mindig nem hiszek neked.
Emily: Mi történt?
Az ujjamat húzgáltam a betűk felett, és felnéztem Bailey-re.
– Fura hazudni nekik.
Bailey kikapta a
