Kilométer: 1098Lustán forgó fehér szélmalmok és üresen terpeszkedő mezők mellett haladtunk egy a limuzinnal az autópályán. Bailey gyorsan felállt az ülésről, és a limuzin közepére állt, dacosan igyekezett kidugni a karját a porral borított napfénytető résén. A középső ujját sikerült az ég felé emelnie.
– HUHHHHHÚÚÚÚ–HÚÚÚÚÚÚÚÚ!
Győzedelmes, vad tekintettel fordult vissza hozzám.
– Veronica, gyere már te is!
Megráztam a fejem.
– Nem, én tuti nem csinálom.
– Most szórakozol velem? Ezért gyártják a limókat.
A mosolya kissé megingott, ahogy továbbra is a helyemen ültem, és nem akartam felállni mellé.
– Úgy tuti nem csinálom, ha nem szól valami igazi bulis zene – vigyorodtam el. Bailey mosolya erre teljes ragyogásában tért vissza. Rájött, hogy csak ugrattam. A rádió felé hajoltam, és len
