Kilométer: 1032– Én még mindig azt mondom, hogy tuti csaltál – morogta Bailey.
– Nem csaltam, csak volt egy stratégiám.
– Aha, persze. Mindenképpen visszavágót követelek, amint elérjük a következő középsuli udvarát a semmi közepén.
Felnevettem.
– Megegyeztünk. – Tovább sétáltunk az elhagyatott főutcán. Minden kihalt volt, a legtöbb bolt rolóját lehúzták, mintha már senki sem élne a városban. Reménykedve vettem elő a telefonomat, megnyomkodtam a kijelzőt, de még mindig nem reagált semmire. Így esélyünk sem volt fuvart hívni.
– Talán meg kéne próbálnunk újra a stoppolást.
Bailey felhúzta az egyik szemöldökét.
– Nem igazán hiszek abban, hogy harmadjára tuti szerencsénk lesz.
– Pár órán belül Új-Mexikóban kéne lennünk. – A pánik újra fojtogatni kezdte a torkomat.
– Semmiképp nem stopp
