Kilométer: 1030Átsétáltunk egy középsuli kosárpályájának töredezett aszfaltján. A kosár gyűrűjéről cafatokban lengedezett a szélben a háló. A kiborulásom után sokkal jobban lettem. Az optimizmusom visszatért. De csak azért, mert Bailey továbbra is mellettem állt. Végre sikeresen elértük a város szélét, ahol minden üresnek tűnt a kora reggeli csendben. Bailey mélyen beleszippantott a levegőbe.
– Á, a szorongás és a dezodor édes egyvelege! Nem mondhatnám, hogy hiányzott.
Elhaladtunk egy tetherball-rúd mellett; nehéz, sárga labda ringatózott az oszlopról lógó láncon. Megtapintottam, majd beleütöttem, hogy körbeforogjon a rúd körül.
– Fogadok, hogy még mindig le tudlak verni!
Bailey összehúzta a szemét.
Két perccel később betöltötte a nevetésünk az üres játszóteret, miközben próbáltuk fel
